<< Nyitóoldal

 

Hunor és Huszár - Búvárinfó 2012
Az ötödik elem a fehér fény - Sopronyi Richárd - Megjelent a Submarine-ben
Búvárok a betonon - Szabó Brigitta - Megjelent a Népszabadgág-ban
LED - Light Emitting Diode - Sopronyi Richárd - Megjelent a Submarine-ban
Jordánia búvárszemmel! - Sopronyi Richárd - Megjelent a Búvárinfóban

Hunor és Huszár

 

A 2011-es év vége felé kereste meg a Magyar Búvár Szakszövetséget Jackovics Péter tűzoltó alezredes úr a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Műveleti Osztályának vezetője. Az új katasztrófavédelmi törvény év elejei hatályba lépésével a BM OKF a mentésbe bevonható önkéntes mentőszervezetek részére szakmai minimum követelményrendszert kívánt felállítani. A kérése az volt, hogy a Magyar Búvár Szakszövetség ennek a rendszernek a búvár szakmai alapjait hozza létre. Örömmel álltunk a kezdeményezés mellé, hiszen ez is egy olyan terület volt, amelyet már régóta szükséges lett volna tisztázni. Ezen a területen jártas, nagy tapasztalattal és elismeréssel rendelkező kollégáim bevonásával (Balázs Péter, Szalai László, Szathmári Zsolt és Vámosi Antal) sikerült néhány hét alatt a mentésbe bevonható búvárok minimum szakmai követelményrendszerének alapjait létrehozni. Ebben az alapvető általános elvárások és követelmények mellett az adminisztratív követelményekre, a speciális felszerelésekre, a kommunikációra, az informatikai kritériumokra, az aktiválásra és a mozgósításra is kitértünk. Ezt követően kezdődtek meg az előzetes szakmai egyeztetések, majd 2012. február 9-én a BM OKF központjában 13 fő szakági szakértővel kezdett dolgozni a búvár munkacsoport, hogy elkészítse a végleges javaslatot. Az anyagokat minden résztvevő előre megkapta, átgondolhatta és véleményezhette, hogy a helyszínen csak pontosítani kelljen. Sorra vettük a tervezet egyes pontjait, és ahol nem értettünk egyet, abban többségi szavazással döntöttünk. A „pontosítás" 13 órától este 21 óráig tartott, ami rendkívül fárasztó volt, de megérte, hiszen ez az egyik legfontosabb része a nemzeti búvárminősítésnek.

 

Az események folytatásaként (legalábbis amelyre az MBSZ-t, mint szakmai felügyelőt meghívták) július 29. és 30. között mentőbúvár csapatok (csapatonként 3 fő) gyakorlati minősítésére került sor. Szervező a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság volt, valószínűleg ezért is esett a választás a gyékényesi tóra. Előre kell bocsátanom, hogy sem az MBSZ-t, sem azon személyeket, akik februárban részt vettek a búvár munkacsoportban, nem kereste meg sem a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, sem az OKF, hogy vegyünk részt a gyakorlati vizsgafeladatok kidolgozásában is. A minősítésre jelentkező csapatok (és az MBSZ is) a konkrét feladatokat 6 nappal az esemény előtt kapták meg e-mailen. Azon a héten többen kerestek a jelentkezők közül, hogy miért ilyenek a feladatok és mit, hogyan kell értelmezni. A többség azt gondolta, hogy biztosan tudunk erről, hiszen részt vettünk a kidolgozásban is, illetve a minősítő bizottságban is ott vagyunk. Sajnálattal vették tudomásul, hogy mi sem tudunk többet a leírtaknál és a kérdésekre érdemben majd csak a helyszínen fognak választ kapni. Az MBSZ-t ketten – Szathmári Zsolt és jómagam – képviseltük a minősítés helyszínen. Reggel 8 órakor kezdődött a megmérettetés, mely során hat feladat végrehajtásával kellett számot adni a felkészültségükről a résztvevőknek.

Az 1. számú feladat az okmányok és a felszerelések ellenőrzése volt. Egyebek mellett a búvárminősítést igazoló kártyákat (minimum haladó), a minimális merülésszám meglétét igazoló merülésnyilvántartót, érvényes orvosit, palacknyomáspróba jegyzőkönyvet, illetve felülvizsgálati jegyzőkönyveket kértek a mentőcsoportoktól, illetve azok résztvevőitől. Mint az a helyszínen kiderült (számunkra), minket elsősorban ezért hívtak, hogy ezeket ellenőrizzük. Mi ezt meg is tettük és ennek köszönhetően pontosíttattunk néhány dolgot. Nem szükséges a palackokról a nyomáspróba jegyzőkönyvét is bemutatni, hiszen azt hitelt érdemlően a palackokon lévő feliratok is tartalmazzák. Nem szükséges felülvizsgálati jegyzőkönyveket bemutatni, egyszerűbb inkább csatolni az adott szervezet portfóliójához annak a személynek, vagy cégnek a dokumentumait, aki a szervizelést végzi (amennyiben ez még nem történt meg). Az egészségügyi alkalmasság esetében elegendő az orvosi igazolás, mely a hagyományos búvárminősítéshez szükséges, természetesen akkor, ha az 1 évnél nem régebbi.

A 2. számú feladat egy tájolási gyakorlat volt, ahol a tóban lévő egyik (szám szerint 1-esnek jelölt) trepnit kellett tájoló segítségével megkeresni, majd onnan egy másikhoz (szám szerint 2-esnek jelölt) úszni. Ott egy 30 kg súlyú tárgyat kellett emelőballon segítségével az 1-es trepnihez visszavinni úgy, hogy a tárgy nem emelkedhet fel a felszínre. Itt néhány csapatnak meggyűlt a baja a tájolóval, de egy kis korrigálással, másodszorra már mindenki teljesíteni tudta. Volt, aki kérte, hogy használhassa a saját, helyszínen lévő technikáját a megkeresésre ennél, illetve más feladatoknál is (saját hajó, szonár, emelőballon…), de ettől a gyakorlatok szakmai vezetője, Rubecz József úr elzárkózott.

 

A 3. számú feladatnál a csapat 2 tagjának ismét tájolnia kellett az egyik trepnihez, ahol egy mentendő személy (búvár) volt, akinek a szájában nem volt légzőautomata. A feladat leírása alapján a felszínre kellett őt hozni, majd folyamatos (már a víz felszínén elkezdett) lélegeztetéssel a partra kellett vontatni, állapotát felmérni és stabil oldalfekvésbe helyezni. A csapat 3. tagjának ezek után egy előre kihelyezett ambubabán újraélesztést kellett bemutatnia. Ennél a feladatnál voltak kisebb nézeteltérések a mentés végrehajtása, illetve az újraélesztés során alkalmazott nyomás-befúvás mennyiségével kapcsolatban (15/2, 30/2, stb.). Mivel ezeknél a feladatoknál már csak szemtanúként vettünk részt, javasoltuk az érintetteknek, hogy lehetőség szerint legyenek naprakészek a témában, elkerülve ezzel a különböző variációkat.

A 4. számú feladatnál a csapat mind a három tagjának ABC felszerelés használatával kellett kicsit több mint 800 métert leúsznia, a kiírás szerint 25 percen belül. Végrehajtás szempontjából talán ez vetette fel a legkevesebb kérdést. A víz hőfoka is kimondottan jónak volt mondható, 24°C és az első nap még a szél is kegyes volt. A második nap viszont a szél picit nehezítette az egyik irányba való úszást hullámzással, de a forduló után ugyanannyit könnyített is.

Az 5. számú feladat során egy árvízi védekezést kellett bemutatniuk a csoportoknak. A leírás szerint egy 6-8 m széles 20 m hosszú geotextilt, vagy fóliát (az utóbbi volt) kellett kitekerni a parton, majd a víz alatti részt rögzíteni a sóderral töltött homokzsákokkal, majd leszúró tüskékkel. Nos, ennél a gyakorlatnál azonnal kiderült, ha valaki még nem csinált ilyet. Ugyancsak kiderült az az alapvető probléma is, hogy mit mivel lehet, vagy nem lehet rögzíteni megfelelően. (Gondolok itt a fóliát leszúró tüskékkel való rögzítésre.) A végrehajtásban igen nagymértékben segített, hogy a víz nem folyt, hiszen a gyakorlatok tóban zajlottak, és hogy mi megfigyelőként ismét csak javasoltunk…

 

A 6. számú feladat ismét tájolási gyakorlat volt, illetve egy kötélpályán kellett végigmenniük és 2 karikát begyűjteni egy-egy tereptárgyról.

A feladatokat mind a hat önkéntes mentőszervezet - a Bakony Mentőcsoport (MTTSZ Veszprém Megyei Búvárklub), a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentőszervezet (Újbuda BHG Búvárklub), a Moson Mentőcsapat (Deepex Iparibúvár Szolgálat), a Nyír Mentőcsoport (Kelet-Magyarországi Speciális Mentő Egyesület), a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub és a Somogy Mentőcsoport (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) – teljesítette és ezzel megszerezte a nemzeti minősítést, amivel mentőbúvár tevékenység végzésére jogosultak.

Azt érdemes tudni, hogy 2012. október 1-től csak a nemzeti minősítő rendszer keretében megrendezett minősítés birtokában vehetnek részt az önkéntes mentőszervezetek a katasztrófavédelem munkájában. Számunkra minden tekintetben tanulságos volt ez a két nap. Igyekeztünk segíteni és nem kritizálni, de talán mindenki számára könnyebb lehetett volna, ha a gyakorlati vizsga megalkotásában is segítséget kér az OKF azoktól, akiktől februárban egyszer már kaptak. Reméljük, ők is levonták a tanulság részét és a következő megmérettetésen még gördülékenyebben mehet mindez. Az egészből talán a legfontosabb, hogy végre elkezdődött valami jó dolog, aminek hamarosan lesz folytatása is.

Végül pici magyarázat a címhez. A HUNOR a hivatásos NEHÉZ VÁROSI KUTATÓ ÉS MENTŐ CSAPAT, akik rendeltetésük szerint: Központi rendeltetésű mentőszervezet az ország veszélyeztetettségének megfelelően létrehozott, a hazai és a nemzetközi segítségnyújtásban bevethető szervezet. Feladatuk helyi, területi és országos szinten több megyét érintően, illetve külföldön bekövetkezett veszélyhelyzetek, valamint katasztrófák során jelentkező speciális mentési feladatok ellátása, az azonnal beavatkozó erők megerősítése. Váratlan és súlyos veszélyhelyzetekben történő beavatkozás, a helyi, területi és országos védekezések vezetés-irányítási és technikai támogatása. Magyarországon a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi, külföldön Magyarország hivatalos katasztrófavédelmi mentőcsapata.

 

A HUSZÁR a KÖZEPES VÁROSI KUTATÓ ÉS MENTŐ CSAPAT, akiknek rendeltetése: Központi rendeltetésű mentőszervezet az ország veszélyeztetettségének megfelelően létrehozott, a hazai és a nemzetközi segítségnyújtásban bevethető szervezet, amelyet önkéntes különleges kutató-mentő egységek alkotnak.

Ezen a minősítésen részt vevő mentőszervezetek tehát ez utóbbit, azaz a HUSZÁR mentőcsapatait erősíthetik ettől kezdve. Ezúton is gratulálunk a sikeres megmérettetéshez minden résztvevőnek! (Fotók: Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság)

BÚVÁRINFÓ, 2012. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER

 

SOPRONYI RICHÁRD

MBSZ - TECHNIKAI ALELNÖK