A 2011-es év vége felé kereste meg a Magyar Búvár Szakszövetséget Jackovics Péter tûzoltó alezredes úr a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Mûveleti Osztályának vezetõje. Az új katasztrófavédelmi törvény év elejei hatályba lépésével a BM OKF a mentésbe bevonható önkéntes mentõszervezetek részére szakmai minimum követelményrendszert kívánt felállítani. A kérése az volt, hogy a Magyar Búvár Szakszövetség ennek a rendszernek a búvár szakmai alapjait hozza létre. Örömmel álltunk a kezdeményezés mellé, hiszen ez is egy olyan terület volt, amelyet már régóta szükséges lett volna tisztázni. Ezen a területen jártas, nagy tapasztalattal és elismeréssel rendelkezõ kollégáim bevonásával (Balázs Péter, Szalai László, Szathmári Zsolt és Vámosi Antal) sikerült néhány hét alatt a mentésbe bevonható búvárok minimum szakmai követelményrendszerének alapjait létrehozni. Ebben az alapvetõ általános elvárások és követelmények mellett az adminisztratív követelményekre, a speciális felszerelésekre, a kommunikációra, az informatikai kritériumokra, az aktiválásra és a mozgósításra is kitértünk. Ezt követõen kezdõdtek meg az elõzetes szakmai egyeztetések, majd 2012. február 9-én a BM OKF központjában 13 fõ szakági szakértõvel kezdett dolgozni a búvár munkacsoport, hogy elkészítse a végleges javaslatot. Az anyagokat minden résztvevõ elõre megkapta, átgondolhatta és véleményezhette, hogy a helyszínen csak pontosítani kelljen. Sorra vettük a tervezet egyes pontjait, és ahol nem értettünk egyet, abban többségi szavazással döntöttünk. A „pontosítás" 13 órától este 21 óráig tartott, ami rendkívül fárasztó volt, de megérte, hiszen ez az egyik legfontosabb része a nemzeti búvárminõsítésnek.
Az események folytatásaként (legalábbis amelyre az MBSZ-t, mint szakmai felügyelõt meghívták) július 29. és 30. között mentõbúvár csapatok (csapatonként 3 fõ) gyakorlati minõsítésére került sor. Szervezõ a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság volt, valószínûleg ezért is esett a választás a gyékényesi tóra. Elõre kell bocsátanom, hogy sem az MBSZ-t, sem azon személyeket, akik februárban részt vettek a búvár munkacsoportban, nem kereste meg sem a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, sem az OKF, hogy vegyünk részt a gyakorlati vizsgafeladatok kidolgozásában is. A minõsítésre jelentkezõ csapatok (és az MBSZ is) a konkrét feladatokat 6 nappal az esemény elõtt kapták meg e-mailen. Azon a héten többen kerestek a jelentkezõk közül, hogy miért ilyenek a feladatok és mit, hogyan kell értelmezni. A többség azt gondolta, hogy biztosan tudunk errõl, hiszen részt vettünk a kidolgozásban is, illetve a minõsítõ bizottságban is ott vagyunk. Sajnálattal vették tudomásul, hogy mi sem tudunk többet a leírtaknál és a kérdésekre érdemben majd csak a helyszínen fognak választ kapni. Az MBSZ-t ketten – Szathmári Zsolt és jómagam – képviseltük a minõsítés helyszínen. Reggel 8 órakor kezdõdött a megmérettetés, mely során hat feladat végrehajtásával kellett számot adni a felkészültségükrõl a résztvevõknek.
Az 1. számú feladat az okmányok és a felszerelések ellenõrzése volt. Egyebek mellett a búvárminõsítést igazoló kártyákat (minimum haladó), a minimális merülésszám meglétét igazoló merülésnyilvántartót, érvényes orvosit, palacknyomáspróba jegyzõkönyvet, illetve felülvizsgálati jegyzõkönyveket kértek a mentõcsoportoktól, illetve azok résztvevõitõl. Mint az a helyszínen kiderült (számunkra), minket elsõsorban ezért hívtak, hogy ezeket ellenõrizzük. Mi ezt meg is tettük és ennek köszönhetõen pontosíttattunk néhány dolgot. Nem szükséges a palackokról a nyomáspróba jegyzõkönyvét is bemutatni, hiszen azt hitelt érdemlõen a palackokon lévõ feliratok is tartalmazzák. Nem szükséges felülvizsgálati jegyzõkönyveket bemutatni, egyszerûbb inkább csatolni az adott szervezet portfóliójához annak a személynek, vagy cégnek a dokumentumait, aki a szervizelést végzi (amennyiben ez még nem történt meg). Az egészségügyi alkalmasság esetében elegendõ az orvosi igazolás, mely a hagyományos búvárminõsítéshez szükséges, természetesen akkor, ha az 1 évnél nem régebbi.
A 2. számú feladat egy tájolási gyakorlat volt, ahol a tóban lévõ egyik (szám szerint 1-esnek jelölt) trepnit kellett tájoló segítségével megkeresni, majd onnan egy másikhoz (szám szerint 2-esnek jelölt) úszni. Ott egy 30 kg súlyú tárgyat kellett emelõballon segítségével az 1-es trepnihez visszavinni úgy, hogy a tárgy nem emelkedhet fel a felszínre. Itt néhány csapatnak meggyûlt a baja a tájolóval, de egy kis korrigálással, másodszorra már mindenki teljesíteni tudta. Volt, aki kérte, hogy használhassa a saját, helyszínen lévõ technikáját a megkeresésre ennél, illetve más feladatoknál is (saját hajó, szonár, emelõballon…), de ettõl a gyakorlatok szakmai vezetõje, Rubecz József úr elzárkózott.
A 3. számú feladatnál a csapat 2 tagjának ismét tájolnia kellett az egyik trepnihez, ahol egy mentendõ személy (búvár) volt, akinek a szájában nem volt légzõautomata. A feladat leírása alapján a felszínre kellett õt hozni, majd folyamatos (már a víz felszínén elkezdett) lélegeztetéssel a partra kellett vontatni, állapotát felmérni és stabil oldalfekvésbe helyezni. A csapat 3. tagjának ezek után egy elõre kihelyezett ambubabán újraélesztést kellett bemutatnia. Ennél a feladatnál voltak kisebb nézeteltérések a mentés végrehajtása, illetve az újraélesztés során alkalmazott nyomás-befúvás mennyiségével kapcsolatban (15/2, 30/2, stb.). Mivel ezeknél a feladatoknál már csak szemtanúként vettünk részt, javasoltuk az érintetteknek, hogy lehetõség szerint legyenek naprakészek a témában, elkerülve ezzel a különbözõ variációkat.
A 4. számú feladatnál a csapat mind a három tagjának ABC felszerelés használatával kellett kicsit több mint 800 métert leúsznia, a kiírás szerint 25 percen belül. Végrehajtás szempontjából talán ez vetette fel a legkevesebb kérdést. A víz hõfoka is kimondottan jónak volt mondható, 24°C és az elsõ nap még a szél is kegyes volt. A második nap viszont a szél picit nehezítette az egyik irányba való úszást hullámzással, de a forduló után ugyanannyit könnyített is.
Az 5. számú feladat során egy árvízi védekezést kellett bemutatniuk a csoportoknak. A leírás szerint egy 6-8 m széles 20 m hosszú geotextilt, vagy fóliát (az utóbbi volt) kellett kitekerni a parton, majd a víz alatti részt rögzíteni a sóderral töltött homokzsákokkal, majd leszúró tüskékkel. Nos, ennél a gyakorlatnál azonnal kiderült, ha valaki még nem csinált ilyet. Ugyancsak kiderült az az alapvetõ probléma is, hogy mit mivel lehet, vagy nem lehet rögzíteni megfelelõen. (Gondolok itt a fóliát leszúró tüskékkel való rögzítésre.) A végrehajtásban igen nagymértékben segített, hogy a víz nem folyt, hiszen a gyakorlatok tóban zajlottak, és hogy mi megfigyelõként ismét csak javasoltunk…
A 6. számú feladat ismét tájolási gyakorlat volt, illetve egy kötélpályán kellett végigmenniük és 2 karikát begyûjteni egy-egy tereptárgyról.
A feladatokat mind a hat önkéntes mentõszervezet - a Bakony Mentõcsoport (MTTSZ Veszprém Megyei Búvárklub), a Fõvárosi Központi Rendeltetésû Mentõszervezet (Újbuda BHG Búvárklub), a Moson Mentõcsapat (Deepex Iparibúvár Szolgálat), a Nyír Mentõcsoport (Kelet-Magyarországi Speciális Mentõ Egyesület), a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub és a Somogy Mentõcsoport (Vízimentõk Magyarországi Szakszolgálata) – teljesítette és ezzel megszerezte a nemzeti minõsítést, amivel mentõbúvár tevékenység végzésére jogosultak.
Azt érdemes tudni, hogy 2012. október 1-tõl csak a nemzeti minõsítõ rendszer keretében megrendezett minõsítés birtokában vehetnek részt az önkéntes mentõszervezetek a katasztrófavédelem munkájában. Számunkra minden tekintetben tanulságos volt ez a két nap. Igyekeztünk segíteni és nem kritizálni, de talán mindenki számára könnyebb lehetett volna, ha a gyakorlati vizsga megalkotásában is segítséget kér az OKF azoktól, akiktõl februárban egyszer már kaptak. Reméljük, õk is levonták a tanulság részét és a következõ megmérettetésen még gördülékenyebben mehet mindez. Az egészbõl talán a legfontosabb, hogy végre elkezdõdött valami jó dolog, aminek hamarosan lesz folytatása is.
Végül pici magyarázat a címhez. A HUNOR a hivatásos NEHÉZ VÁROSI KUTATÓ ÉS MENTÕ CSAPAT, akik rendeltetésük szerint: Központi rendeltetésû mentõszervezet az ország veszélyeztetettségének megfelelõen létrehozott, a hazai és a nemzetközi segítségnyújtásban bevethetõ szervezet. Feladatuk helyi, területi és országos szinten több megyét érintõen, illetve külföldön bekövetkezett veszélyhelyzetek, valamint katasztrófák során jelentkezõ speciális mentési feladatok ellátása, az azonnal beavatkozó erõk megerõsítése. Váratlan és súlyos veszélyhelyzetekben történõ beavatkozás, a helyi, területi és országos védekezések vezetés-irányítási és technikai támogatása. Magyarországon a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi, külföldön Magyarország hivatalos katasztrófavédelmi mentõcsapata.
A HUSZÁR a KÖZEPES VÁROSI KUTATÓ ÉS MENTÕ CSAPAT, akiknek rendeltetése: Központi rendeltetésû mentõszervezet az ország veszélyeztetettségének megfelelõen létrehozott, a hazai és a nemzetközi segítségnyújtásban bevethetõ szervezet, amelyet önkéntes különleges kutató-mentõ egységek alkotnak.
Ezen a minõsítésen részt vevõ mentõszervezetek tehát ez utóbbit, azaz a HUSZÁR mentõcsapatait erõsíthetik ettõl kezdve. Ezúton is gratulálunk a sikeres megmérettetéshez minden résztvevõnek! (Fotók: Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság)